Bejelentkezés
BejelentkezésOvi
A névjegykártyák funkciója és használata többé-kevésbé tisztázódik, mire az ember felnőtt lesz, a gyakornoki pozik, vagy az első munkahelyek ideje alatt a legtöbben testközelből is találkozunk vele. Viszont abba nem sokkal ezelőttig bele sem gondoltam, hogy ami nekem (már) egyértelmű, arról vajon mit gondolnak a gyerekek, akik sokszor még sokkal eredetibb és zseniálisabb gondolatokkal rendelkeznek, mint mi, felnőttek.
A napokban egy oviban jártunk, ahol a gyerekekkel etikettről, bemutatkozásról, névjegykártyákról, balerina-és focistakarrierekről beszélgettünk. A legfigyelemreméltóbb az egészben az volt, ahogyan végtelen nyitottsággal álltak a témákhoz, és a saját szemszögükből nézve egészen más megközelítést kapott a névjegykártya fogalma. Amit eddig tudtam a témáról, nem változott, viszont kiegészült új, másféle, friss tartalommal. A hagyományos etikettet természetesen elmeséltük a gyerekeknek, és minden fontos pontot megbeszéltünk velük a kéznyújtástól a névjegycserén át egészen addig, hogy ki köszön először a másiknak, de ezek mellett megtudhattam, hogy a névjegykártyára lehet ovis jelet rajzolni, színezni a feliratokat, és teleragasztani olyan matricákkal, amik a személyiségünket tükrözik. Ahogy ebben a bejegyzésben leírtam, a névjegy tulajdonképpen egy picike szelet belőlünk, és a cél mindenképpen az, hogy a segítségével olyan szeletet mutassunk magunkból, ami igazán tükröz bennünket, és hiteles képet mutat rólunk annak, aki megkapja majd. Tulajdonképpen ez derült ki az oviban is, ahol a gyerekek a hozzájuk legközelebb álló matricákat igyekeztek felragasztani a kártyára, illetve rárajzolták az ovis jelüket is .
Tehát aki névjegyet szeretne, de nem tudja, merre induljon a projekttel, annak ajánlom ezt az ovis módszert - a felnőtt világra leképezve: kicsit gondolkozzon el azon, hogy ő milyen is, mi a munkája, mi jelképezi, és ez alapján már el tud indulni. Utána már itt is a további teendő: https://forzen.hu/nevjegykartya_2/
Hajrá, hajrá!
Hajrá, hajrá!
